Somlyó György

NE MOST

Ne most Halogatja – mint mindig minden
dolgát ügyest bajost vegyest – mintha valami
mindig hiányzott volna még bár tudta hogy

hogy végül majd akkor is hiányozni fog
és minden beteljesedést felfal a hiány
halogatta hogy a légyotton se légyen ott

hogy ne kelljen leírnia a végén azt a szót
hogy még ne érjen egymáshoz az itt s az ott
mint az óralapon a mutatók

mindig mindent halogatott
most már elért
a perchez mikor többé nincs mit halogatnia
se még se meddig se miért

nem zúdul váratlanul nyakába a várva
várt merénylő csók a kijáratot elállva
nem kell (vele együtt) kimenekülnie (előle) az üres éjszakába

és aztán bánni bánni bánni mégse bánva
nem várnak tetőzést a felrakott versfalak
már minden csak utánnyomat csak másolat

(s ha még én vagyok én)
(s ha az még az enyém)
halogatom halálomat
(Ne most)

2001. augusztus 4.