Radnóti Sándor

SIGMUND FREUD: MŰVÉSZETI ÍRÁSOK

Sigmund Freud Művei IX.
Sorozatszerkesztő Erős Ferenc
Fordította Bókay Antal, Erős Ferenc, Halasi Zoltán, Hantos Iván, Kertész Imre, Szilágyi Lilla, Vikár György, Ülkei Zoltán
Filum Kiadó, 2001. 316 oldal, 1950 Ft

Freud műveinek tíz kötetre tervezett reprezentatív magyar kiadása a vége felé közeledik.
A nagy vállalkozás túlélte a Cserépfalvi Kiadót, amely elindította.
Mivel Freud nagy könyvei mellett számos kisebb tanulmányt, esszét, hozzászólást írt, ezért a Freud-kiadásoknak választaniuk kell az időrendi vagy a tematikus elrendezés között. Erős Ferenc sorozatszerkesztő az úgynevezett Studienausgabé-t vette mintának (eredetileg az S. Fischer Könyvkiadónál jelent meg 1969 és 1975 között), mindazonáltal sem a sorozat, sem ez a kötet nem egyszerű átvétel. Erős népszerűbb kiadásra törekedett, ezért gyűjtötte például össze két kötetbe a klinikai esettanulmányokat. Újdonság, hogy az egyes tanulmányok szerkesztői bevezetője nem szorítkozik filológiai információkra, hanem kommentálja is a műveket. A Studienausgabe Bildende Kunst und Literatur (Képzőművészet és irodalom) című kötete nem tartalmazza Freud egyik legfontosabb irodalmi tanulmányát, A kísérteties-t, mert egy másik tematikus kötetbe vette föl. A magyar kiadás igen helyesen ebben a kötetben jelentette meg. Nem tartalmazza a magyar kötet a Pszichopátiás személyek a színpadon című korai írást, A dobozválasztás motívuma című Shakespeare-értelmezést, a Néhány karaktertípus a pszichoanalitikus munkából című tanulmányt, az Egy gyermekkori emlék a Költészet és valóságból-t és az 1930-as Goethe-díj átvétele alkalmából tartott beszédet.
Itt van viszont a Leonardo-tanulmány, amelynek nevezetes baklövése (hogy ugyanis Freud keselyűnek fordította a kányát, és ebből messzemenő következtetéseket vont le) legalább olyan hírre tett szert a tudománytörténetben, mint a művészettörténetben az, hogy Brueghel Parasztlakodalom című képén az egyik főalaknak tévedésből három lábat festett, vagy a filozófiatörténetben az, hogy Heidegger parasztcipőként értelmezi Van Gogh saját cipőiről festett képeit – s egyik elvétés sem csökkenti a művek értékét. Itt van továbbá a Michelangelo Mózes-éről írott tanulmány, aztán A költő és a fantáziaműködés, valamint a Dosztojevszkij és az apagyilkosság.
Mivel igen népszerű írásokról van szó, majdnem mind megjelent már magyarul, néhány például szükségképpen a Bókay Antal és Erős Ferenc szerkesztette Pszichoanalízis és irodalomtudomány című szöveggyűjteményben (Filum, 1988). Két kisebb írás – A mulandóságról, valamint az 1914-es Michelangelo Mózese 1927-es rövid Utóirat-a – mellett a kötet igazi újdonsága Freud első és mindjárt legterjedelmesebb irodalmi elemzése, A téboly és az álmok W. Jensen Gradivájában.
A folyóirat más helyén részletesen írok erről a műről, ezért most csak annyit, hogy Hantos Iván és Halasi Zoltán színvonalas fordítása nagyon igényelte volna a gondos ellenőrzést. Akkor nem került volna bele ugyanannak a Jensen-szövegnek annyi különböző verziója, ahányszor Freud idézi. Ez különösen akkor kínos, ha a fordító jegyzetben tisztázza (88.), hogy a német eredeti szerint „valahol a napban ül Gradiva. A magyar fordítás ezt a kétértelműséget nem követhette” (a kétértelműség a nap és egy a napról elnevezett albergo között áll fenn). Igen ám, de már követte, nevezetesen a 32. oldalon. Az se világos, hogy a nászutaspárokat miért kell Jancsiknak és Juliskáknak nevezni, mikor az eredetiben a női név ugyan Grete, de a férfinév korántsem Hänsel, hanem August.
Amikor e sorok írója a 70-es években kiadói szerkesztő volt, akkor egy tudományos könyv a fordító után kontrollszerkesztőhöz került, majd elolvasta a válogató külső szerkesztő és szükség esetén a szaklektor. Ezután a belső szerkesztő olvasta el, majd a kézirat-előkészítő. A korrektúrát sorról sorra elolvasta a korrektor, a belső szerkesztő, a külső szerkesztő és a fordító. Ez a nehézkes rendszer szavatolta, hogy igen nagy valószínűséggel kiugorjon, ha hat soron belül egy szó egyszer így íródik: „Pompejiben”, egyszer meg így: „Pompeibe” (60.). Ma – igen kevés kivételtől eltekintve – a kiadók túl sokat bíznak a nagyszerű technikai vívmány, a szövegszerkesztő komputer agyára. A Filum Kiadó nem tartozik a kivételek közé.

Radnóti Sándor