Lövétei Lázár László

MÉSZFEHÉR

„Akkor látta és kijelentette azt,
megalapította és meg is vizsgálta
azt.”
(Jób, 28, 27)

1

Ma reggel a poros műszerfalon,
pár év után kigyúlt az új neved,
és éppen az, amelyikről tudom,
hogy egyedül csak a tiéd lehet

(a többit egyáltalán ismered?
mondjuk, a többi már nem érdekel,
mert ezt is inkább úgy makogtam el,
mint a régit: legalább ötvened-
szer akkor, ezelőtt jó néhány éve,
mikor egy rettenetes fogadáson
hajnal felé az üres halastálon
láthattam azt a kés hegyére tűzve –

s nem jutott tőled akkor szuvenir,
mint ma reggel, hogy elhúzott a TIR

2

mellettem)… Majd’ félórát mondogattam
az árok szélén is a nevedet,
ezt az újat, mert ahogy már elmondtam,
a régiből már rég elegem lett,
és mondjam-e, hogy milyen jólesett
(tudod te jól, hogy nincsen még gyerek,
de három éve van már feleség),
hogy van velem egy istenféleség…

S ha az utolsó fogadásra értem,
mert már csak annyi, ami hátravan,
várd meg ismét, míg kisírom magam…

Sőt, mikor a fogadás véget ér,
nem bánom majd: kezdődjön újra minden,
mint tenyeremben a rózsafüzér.