Rába György

TÁLTOS

Toporzékolt ágaskodott
két szeme láng pofája habzott
rúgott horkantott eszelősen
hogy földre vessen megtaposson
de betörtem megzaboláztam
megfuttattam életreváltan
megnyergeltem meg is becsültem
törjem-e lábát ha megültem
ha fujtatott lépésre fogtam
ledörgöltem veritékét
gondom volt rá elverje éhét
ne maradhasson sose szomjan
hogy bögöly csípje azt se hagytam
tüskéit húztam számolatlan
rugaszkodott a szemhatárra
kopott szivárvány bonvivánja
mellette borúra-derűre
elzúghattak elme csodáid
nyihogott a négykerekűkre
véknya s térdem őrzi tovább itt
amit bejártunk és megéltünk
ahol az öt érzéke áldoz
mind mezeje nem születik
korral tettel érik a táltos