Rába György

HÁZIRENDET A KÍSÉRTŐNEK

Eltűntek a lófarkas zászlók
el a félholdas lobogók
a nyurga lándzsák görbe szablyák
nem hallatszik sípok rikoltása
se rézdobok dübögése
de bokánknál egymáshoz láncolva
évtizedeken át bicegünk
én és kísértőm
nem zsörtölődöm nem is háborgok
így rendelkeztél nagyúr
kettősünk valamilyen rend szerinti
ám hol a szabály a lánc súlyára
s meddig sanyargatja kérgemet
gennyezetlen a vas
meddig csörög fülembe bujtogató szó
ne érd be a kézzelfoghatóval
a jót próbáld jobbra cserélni
ha jóllaktál harapj még egyet
s ne kifulladásig még azon túl
csörtess terjeszkedj
ábrándulj ki naponta
torkig vagyok az igazgatással
utasítást kérek vagy legalább házirendet
a kísértők viselkedésére