Orbán Ottó

ÉLNI

Élni – bármi is a vége – látogatás az édenkertben…
Minden fiatal még, a föld, a víz, az ég, a páfrányok, a mocsár;
ragyog a mikroszkóp tárgylemezének fényes tükörlapja,
a papucsállatkák összevissza pattognak a langyos folyadékcsöppben,
csillószőreik összegabalyodnak, a sejt belereszket az érintésbe –
a szerelem ősi filmelőzetese ez…
Ha megsebzel egy fát, robbanó sarjadás válaszol,
a hasíték ajkai megduzzadnak, mintha láva törne föl egy kúpos szájból;
a kék bolygó csupa pezsgés, habzás, buborék, forrongás, nyüzsgő iszap…
Jó, hogy ebben a kertben élhettem tízévesen,
hogy mást is láttam, nem csak szülővárosomat
vértől és gennytől bűzleni a háború éveiben.
Jó, hogy van, ami a Halál Országánál is erősebb,
neve a vallás szerint Isten, az anyagelvűek szerint anyag.