Lázáry René Sándor

KÖNYÖRTELEN SZÉPSÉGTŐL BÚCSÚZIK

Charles Baudelaire négy sorával

Bientoˆt nous plongerons dans les froides ténèbres;
Adieu, vive clarté de nos étés trop courts!
Lelked kihűlt, kopár, s fordul hitetlenebbre –
Szerelmünk rádhagyom negédes birtokul!

Fáradt vagyok, rideg, mint lépcsőházak alja,
Hol roszsz diák rajong, s meg-megremeg setét
Szemében még a tűz, ha tán Baudelaire-t szavalja –
S csók sem bódítja már keserves kedvesét…

A karfák rácsa bús madárra zárt kalitka –
A szív csak verdeső hús, párosult magány!
A szűzi Menny steril, s az ágy családi kripta:
Röpülni szűk a tér, s a Végtelen parány!

Tout l’hiver va rentrer dans mon être: colère,
Haine, frissons, horreur, labeur dur et forcé.
Drágám! Nem érdekel – mért buktál egykor el?…
S hogy arczod szép-e, vagy reámgörbülve torz-é?

Sivár bérház a Vágy, ha vált kietlenebbre –
Fizesse más a kvártélyt, s a bérletét sok úr!
Bientoˆt nous plongerons dans les froides ténèbres;
Adieu, vive clarté de nos étés trop courts!

Fagyos bogáncs, akadj nálamnál istenebbre,
Ha majd kanos Halál kéjjel hajadba túr!…

Páris, Montmartre, 1884. deczember 9-én…
Három nap múlva indulok haza, Kolozsvárra.