Lázáry René Sándor

HÓDOLAT OMAR KHAJJÁMNAK!

Hét rubáí Antalffy Endrének,
az arab, héber, perzsa, szír és török
nyelvek és irodalmak neves tudósának,
Omar Khajjám nagy ismerőjének,
a kiváló orientalistának: köszönettel!

1

Már semmi Nisápur, s ama szép, messzi Siráz!
Már Balkh s Demavend zord hava is semmi, vigyázz!
Már semmi neked – tar sivatagban vízcsepp!…
Már érzed a szent tér hidegét, mely ki-kiráz!

2

Ifjan csupa menny volt a világ még: csupa fény!
S boldog, csuda dolgok közepén én: kusza lény.
Édes, fura volt ott a világ – és csupasz én…
Most már csupa fátyol, keserült méz, csupa szén!

3

Vágtass, lovam, örvendj! Hazavár már Khoraszán!
Menny kék fala ködben… Kapukat tár Khoraszán!
Vágtass – sose lesz tán közelebb már Khoraszán!
Csak távoli visszhang… Tovaszáll – s már por a szám!

4

Rég India, Kína vágya vonzott!… Csoda nincs.
Nincs India… Mindhiába mennél oda!… Nincs.
Nincs Kína sem – elme láza, álomkép!… Csak
Nincs és van a lét – halál, ha volt is, soha nincs.

5

Szent lény lehet itt bárki – ha még elhiszi Fársz!
Szentebb-e a hit, feszt ha csak érvelsz, kritizálsz?
Ármányt szavaidból s a szivedből ha kizársz –
Szentelt bor a lelked, noha tétlen pityizálsz!

6

Sátor küszöbén por csak a sárral rokonul –
S egy bús fazakas víg keze formál konokul!
Majd lányos agyagkupák s legényes köcsögök
Pördülnek az űrvilág korongján romokul!

7

Sakkjátszma a lét! Mind kibukunk! Mondja a Könyv.
Jaj, nem tudom én, mert sok a bölcs, és sok a Könyv!
Jaj, mit tudok én? Játszani kell, míg ver a Sors!
Bár megcsal a tét, mert nyer az Ég – s elnyel a Könyv!

Marosvásárhelyt, 1919. február 14.–április 16.