Ágh István

KILENCSZER HÉT

Kilencszer hét hatvanhárom
egyre messzül ami elmúlt
egyre közelibb a távol
a valami sohasem volt
két határ közt senkiföldjén
állok őrá várakozva
csupa kétség és reménység
mintha más dolgom se volna
vámon vagy siralomházban
bizonytalan virradóra
utoljára azt kivánom
ne siessen az az óra
ám egy vénember fejemben
rám számol mert visszaszámol
kilencszer hét hatvanhárom
esztendőt fordítok szembe
kijátszom ha elvarázslom

legelsőre unokáim
hangján szólok múlhatatlan
másodikra lányaimmal
hogy jókedvem föl ne adjam
harmadikra rokonságom
ápolom a temetőkkel
negyedikre fölajánlom
aranybetűs életművem
ötödikre kérem isten
áldását az ifjú párra
hatodikra búcsut intek
szeretőket hagyva hátra
hetedikre ágyutűzből
kérdem mi az élet ára
nyolcadikra kormot füstöl
vérem kamasz lángolása
kilencedikre a kerttel
nyílok ahol megszülettem
ibolyánál fiatalabb
liliomnál öregebben