Térey János

FÖLDVÁRI ELÉGIA

1

Akárki végigpörgetheti kátém:
Társával felesel a delikát én.
A Mocsár kérdi, közelítek-e,
Homálylik férfikorom színese;
Thanatosz biztat: nincs jobb sorra érdem,
Nyugágyam lelem nüxi anyaméhben.

Ha kamaszmásom telepszik elém
– Fülkagylóján áttűz a lámpafény –,
Megsülök régi szempár tűzkörébe
Kerülve, sehol jobb-magam fölénye.
A fiú, kivel bíbelődni gond,
Szelíd, de szinte kéri a pofont –
„A DÉLIVASÚT!” – meséli bolondom,
És végigvezet a földvári mólón,
És apjával halászcsárdába ül.
Még nem utált ily embertelenül
Szagot, mint most a halvész nádi bűzét…
„Tolakodó, névtelen nőneműség!
Ősasszony öle, bozótbéli mély,
Macséta kell, hogy barlangjába érj” –
Gondolja később, mert a nyár a Halban
Lakik, halvészben és ágyékcsatakban,
És amabban benne van emez is;
Így győz a szemérmetlen Nemezis.

2

Gyűlöllek, évszak! Nap meg éj egyenlő,
S egy mályvaszín, csészealj-forma felhő
Úszik egemre. Kérdi a Magas:
„Hogy ízlik most a földvári szakasz?”
Megnyugtatom, hogy pályaelhagyásra
Készültem úgyis, mennytől mit se várva.
A mennybolt-íz kékoportó zamat;
Kockák és kockavető poharak
Forognak; s hogyha testet ölt szabályzat,
Nem csapom össze tetszetős bokámat.
Még szép. Életbe lép akármi rend:
Fűszert, rubintot, csersavat jelent.
Szépművészet tiszta fővel – bevallom –
Églakók között fegyelmezni arcom,
S bár ülepem nem foglal fönt helyet,
Még megillet az ember nevezet.

Hát járok benne: Schönbrunn-sárga Földvár,
A Galambsziget főztje most se jobb;
Sunyin a síküveghez tapadok,
És rettegek: kis társam is előáll.
Ólom a fülben! Légszomj! Sóhajok!
Figyelmeztessetek a porhüvelyre,
Megszüntetve-sem-őrzött kegyre. Ejnye,
Mit takar bőrhám és bordakosár?
„Ölemre jössz-e?”, kérdi a Mocsár.
S halakkal alszom. És hajnali hatkor
Az orkán kiszaggat a foglalatból
– No nézd! – egy nemzetiszín lobogót,
Kövér cseppektől lucskos a bozót,
Teraszra lépek, gránitkocka mellvéd
Óv – – – Hányszor mondjam, hogy Elégtelenség
Meg Restség: két dolog, lásd át vakon,
Utóbbi elmulasztott alkalom,
Előbbi viszont halálos itélet,
S ha rád szabták: napod tenyérnyivé lett.
Míg a trikolórt szélvész pörgeti,
A kicsi alszik. Rosszabb őneki.