Mesterházi Mónika

NEM MARADHATOK

Ha leülhetnék s csak egyetlenegy
pontján, akár a vasúti híd alatt
végignézhetném a Dunát –

Most április,
uszadék, kő, szemét, s a vízen szétterülve
lebeg a napban egy fűcsomó haja,
talán csak egyetlen pontot figyel,
a meder búvárvilágát.
És minden betoncsonkot gyík erez,
seholsevolt gyíkok isszák a fényt
és végtelenül
végtelenül ráérnek, amíg csak
megvan, amiért élni érdemes.

És én nem ülhetek le élni érdemes
helyekre, se végignézni nem tudom,
se megállítani múló dolgaim.