Halasi Zoltán

HÁRMASÚT

1. Memento

Anyád szoptat: milyen pongyolát visel?
A szőnyeg mintája, amelyre a mérlegről esel.
Ujjad cumizva fogod: hogy hívják azt a tárgyat?
Melyik bútor felé araszolgatsz a bilivel?
Mikor fölemel: a szaga apád hónaljának.

A bakancs: a fűzővel bajlódsz törökülésben.
Ronccsá lőtt mentőautó, de melyik téren?
Hol ettél először madártejet?
Miért rohan rád a brancs a bölcsödében?
Mi a jeled?

Ki marad otthon veled? Himlőd van, rubeolád.
Mielőtt elviszi a rák, mit szív a nagyapád?
Egy képtől félsz: ágyad fölött, a hengerelt falon van.
Álom: lift menekít a föld alatt az óceánon át.
Elcseréltek valakivel: ez a rögeszme honnan?

2. Vitel

Visz falura, nagyszüleimhez,
dobálós, farmotoros Ikarusz,
az ablak szemét portenyér födi,
kórtermi hő, verítékfelhő, asztmás
kis hús- és rongybatyut, a busz
visz falura.

Szegedre visz később az úrias,
tágas büfékocsi, rántotta, kávé,
az akácsorok is alattvalók,
országnyi émely a gyomorban,
kisportolt gőg, az expressz
Szegedre visz.

A körúton Budáról Pestre,
tűzfoltos arcok, magukban beszélők,
tangóharmonikával bálaszőnyeg
cserél helyet, cserélődik a bűz is,
zörgő kocsi, éjféli hegedű sír,
visz a hatos.

Bicikli visz ki Erzsébet felé,
a Havannán dinnyepiramis,
erjedés, dongók, „Cső köcsög”
(falfirka), fű tövén injekcióstűk,
szülőterápiára (imába torkoll)
bicikli visz.

Csetlik-botlik a Szigony utcán,
újsághalmon, üvegtörmeléken,
óvszerfoszlányon, rosszlányokon át,
visz nyúló nyárban, tompa télben,
hepehupákon, szinte féltőn,
haza a láb.

3. Kérdések

Mi is a test? A test mivel beszélget?
Szerintem semmivel. Jeleket ad.
A test potens: örülhet avagy félhet.
A test a beteljesült akarat.

Nem lenni, nem is meghatározódni.
Ilyesmire csak a lélek való.
Hogy közben sülne is, akár a flódni,
vagy éppen elégnie volna jó?

Ki tehet kedvükre? Ki hozza össze
ezt a két végzetesen idegent?
Mikor melyiknek int? „No, bújsz-e, jössz-e?”
És hol ebben a káoszban a rend?