Gergely Ágnes
EGY RÉGI VERS VISSZHANGJA
A sziget löszfalainál
ahogy az emlék és az ikra,
csomósodik köréd, király,
az, hogy rálátsz az álmaidra.
S mint elrabolt sublód felett
egykor a birsalmák nyugalma,
percekre herdált életed
lassan úgy fordul nyomtalanra.
Töltenéd mérged a bolondon?
Megcsikarnád az ismeretlent?
Elmegy a vers is, mint a hormon,
nem élted át, mi visszarettent –
s a bozóttűzből fel, tova
száll, száll az Isten madara.
