Gergely Ágnes

EGY RÉGI VERS VISSZHANGJA

A sziget löszfalainál
ahogy az emlék és az ikra,
csomósodik köréd, király,
az, hogy rálátsz az álmaidra.

S mint elrabolt sublód felett
egykor a birsalmák nyugalma,
percekre herdált életed
lassan úgy fordul nyomtalanra.

Töltenéd mérged a bolondon?
Megcsikarnád az ismeretlent?
Elmegy a vers is, mint a hormon,

nem élted át, mi visszarettent –
s a bozóttűzből fel, tova
száll, száll az Isten madara.