Charles Cros

A KÁVÉHÁZBAN

Vágyam nem ebéd, de ivás,
Fecserészés, tréfálkozás,
Ha éj köszönt be,
Gyomorserkentőt hajtva fel
Nevetjük, ciprus árnya kel
A temetőre.

Itt bárkinek van igaza
Mindig, s várhat odahaza
Gőzölve étel,
Kurjongatás feledteti
Vigaszunkat, a gyermeki
Víg nevetést el.

Áthaladsz ritkás vetemény:
Barát, ellenség közegén,
Bár rá se nézhess!
Kockázással is többre mégy,
Mert e művelet, a beszéd
Gyorsan kivégez.

Kik e kávéházi urak?
Sok mindent fennkölt perc alatt
Bár kiötöltem,
Ám ők nem értik meg sosem,
Így rózsákkal hintem fejem
Én megvetően.