Bertók László

LYUKAS KORSÓ

P. Gy. halálakor

Lehettünk volna barátok, s volt úgy,
hogy azok voltunk, hogy ugyanott
tettük le a lyukas korsót, a tiéd
nagyobbat koppant, vagy mert
nehezebb volt, vagy mert
nem méricskélted a távolságot
a tested és a föld között, nem
érdekelt ilyesmi, az sem, hogy
zavar-e mást, bár figyelmes és
segítőkész voltál, otthon érezted
magadat az emberi
kapcsolatokban, „Hogy vagy?”,
„Hogy vagy?”, kevés szóval is
elbeszélgettünk, aki tudja, hogy
mi tocsogott itt a második ezred
utolsó évtizedeiben, az
emlékezni fog ránk, a többiek meg
újra megélik ugyanazt, miattuk
mosakszom meg a maradék
vízben, s mosom meg halott
arcodat, a korsón a lyuk
befoltozhatatlan, de a fontos dolgok
folytathatók (ebben most hinnem
muszáj), s lesznek, akikben tisztán
köszöntjük és halljuk majd egymást.