Tatár Sándor

À LA RECHERCHE…*

A gyertyakoppantóval ha elolt egy lángot
az Úr, mi az, ami akkor utolsót rángott?

A lélek halhatatlan, de ügyesen vált
alakot.
Ha játszmájába’ fenyegető matt van,
ő menten máshol
csavarog.

És el nem árulná, hogy ő az.
Bráhmanisták szaglásznak csak, de hát
e bújócskában egy az, aki győzhat;
az alakváltott lélek, mint aki
se hall, se lát.

Ma pária, holnap tigris, majd varasbéka,
pelikán, majd meg
keresztesvitéz;
habossá hajszolt remegő vad véknya,
vagy nyű, mely Yorick vak szemén
kinéz.

„Bolyong a lélek és vár…” – Ördögöt bolyong!
Sunyít, s a tudat csak játékszere,
melynek egy merő útvesztő e képtár,
s el nem döntöd, mi itt a fő- s mi a
mellékszerep.

Mi minden voltam én – mi is
lehettem?
Szunyog, pitypang, hős vagy fregattmadár –
mindenütt otthon, mindig idegenben.
Inkább az ólmos ég, vagy ki
alatta jár?

És úgy lehet, hogy némely régi testem
ott porlad egyik-másik égitesten.

 

* A cím tudvalevőleg többszörösen copyrightolt. De annyira adja magát – a sor folytatható.