Peer Krisztián

LEMONDÁS A VERSRŐL

A nádrengeteg szélén elgondolkodom:
ha nincsen út, mi a cél.
És nincs több cigarettám:
vagy nekivágok, hogy belevesszem,
vagy csak álldogálok itt cigaretta nélkül,
mint aki meggondolta magát.
Vissza semmiképp, ha már
idáig jöttem,
oda be nem vonz semmi sem,
ami idáig vonzott – tarthatatlan helyzet.
Ha csak egy pillanatig is pihentetem a szemem,
valami nyomban azt susogja: aludjak el,
holnap a nádasban ébredek.