Nádasdy Ádám
MI VOLT ABBAN A GYENGÉD?
Még csak csomagolok, de már jövök!
A fényes fehér síkra, oda melléd,
akár szeretnéd, akár nem szeretnéd,
ott állunk együtt, két nyúzós kölyök.
A szánkból riadalom hömpölyög,
csak egyre sürgetjük a test kegyelmét,
hogy váltson meg. Mi volt abban a gyengéd,
még ma se értem. Majd ha felnövök.
A felhők között volt a mosolyod,
a szemed ráncai templomarany
gyűrött, könnyű felületén futottak.
A biciklit most is mellétolod,
kicsúszik a kezedből a zuhany,
jót röhöghetnek a többi halottak.
