Nádasdy Ádám

A KÖLYÖK MEGFEJTÉSÉHEZ

Sokat mosolyog, de sosem nevet.
Nem szereti, úgymond, a vicceket.

Apró tüskékkel van bélelve a tenyere.
Védtelen, mint a felhasadt vadgesztenye.

Kontúrja mállik; homokkő szobor.
Valahol kint most is zarándokol.

Az élete stimmel, mint az egyszeregy.
Fölér, szétnéz. Még túl kicsi a hegy.