Nádasdy Ádám
A KÖLYÖK MEGFEJTÉSÉHEZ
Sokat mosolyog, de sosem nevet.
Nem szereti, úgymond, a vicceket.
Apró tüskékkel van bélelve a tenyere.
Védtelen, mint a felhasadt vadgesztenye.
Kontúrja mállik; homokkő szobor.
Valahol kint most is zarándokol.
Az élete stimmel, mint az egyszeregy.
Fölér, szétnéz. Még túl kicsi a hegy.
