Rába György

A DADOGÓK VÉDELMÉBEN

Fürge szívem megesik dadogókon
egy szó hegyorom milyen távoli
milyen göröngyös milyen botlató
menetelés egy szót kimondani
ha elhangzott még nehezebb a másik
indulásnál inkább a folytatás
az már baljós tekergés csupa vész
az már egy szorosban kalandozás
újabb szót adnék én máris alájuk
nyáron surranót télen korcsolyát
a vergődőt lendítse el röpítse
gondfeledtető hatalma tovább
mert szemlélni is memento a csonka
s pátyolni annyi mint áthágni törvényt
és meg nem történtté fenségesen
tenni ami történt