Mezey Katalin

A PÉNZ

Akik a pénz medrét megásták,
megszabták sodrát és folyását,
tudják, hogy hol csörög patakja,
s mikor gyűlik folyammá habja,
látják azt, ami láthatatlan,
s erőre kapnak a titokban.

Ehhez kevés a feltett szándék,
ez előjog, keresztajándék.
Keresheted, sosem találod,
és lehet, hogy betéved lábod,
más cél, más vágyak után futva,
az aranyat mosó patakba.

Vér-, könny-, izzadságmirigyekben
gyűlik, finom hajszálerekben.
Földmélye, vízmélye takarja,
rejti erdei völgy avarja.
Lehet csillogó fém alakban,
vagy hosszú banki számsorokban.

Kering a föld érrendszerében,
akár az oxigén a vérben.
Magában nem kincs és nem érték,
de benne és vele a mérték
testesül meg, ha összefogva
minden hatalmas elfogadja,

s kenyere, bora, földje, háza
minden értékét ráruházza:
valahány javát összeadja,
s a titok alapjába rakja.
Bonthatatlan, konok egyezség
teremti meg hatalma rendjét.

S ha e titok burka lemálik,
mindjárt fölöslegessé válik:
értéke nem több a papírnál,
amit bárki bármire használ,
kavarog köznapi szemétben,
utca hosszán poroló szélben,

fontosságát nem is gyanítnád,
nem sejtve az egyezség nyitját.
Ezért hatalmas és szeszélyes.
Ezért gyenge, emberi, véges.