Imre Flóra

MONOLÓG

Nem voltam ott, amikor meghalt.
Haldoklott kilenc napon át.
Az ötödik napon elbúcsúztam tőle.
Akkor még megismert, de szólni már nem tudott,
és nem értette azt sem, miért sírok.
Aztán már csak a test.
A keze még meleg volt, de a szeme már folyton csukva,
nem reagált se szóra, se érintésre.
A kulcscsontja annyira kiemelkedett,
mintha már nem is lenne rajta bőr sem.
A betegek legnagyobb része éjfél és hajnali három óra között hal meg.
Azóta nem vár senki ideát.
Csak a macskákat kell napjában kétszer megetetnem.