Zsigmond Győző

GOMBA ÉS GOMBAKIRÁLY

A gomba és értelmezései

A természettudomány egyik tisztázatlan kérdése, hogy mi is a gomba. Bár inkább növénynek tartják a tudósok, elismerik, hogy növényi és állati tulajdonságok egyaránt jellemzők rá. Ismertek a világon helyi hagyományok, amelyek állatként tartják számon. A magyarság esetében erre nincs adatunk. A köznyelv és a népnyelv nálunk a „gomba” kifejezést a magasabb rendű – többnyire szárral, kalappal rendelkező – gombákra érti. A továbbiakban csak az ilyen, úgynevezett nagygombákról szólok. A gomba – nálunk számba jöhető – másodlagos jelentései közül a „gombaétel” jelentést emelném ki – ez általánosan – ismert. Gyakori, hogy a származtatott jelentés (mint az előbbi esetben) tulajdonképpen funkcióra, felhasználási módra (ezúttal a legismertebbre) utal.
A gomba képét, rajzát – vagy magát a növényt mint közismert jelképet – nem használja a magyarság az eddigi adatok tanúsága szerint.
Meg kell jegyezni viszont, hogy esetenként előfordul egyfajta ikonikus jelként, mint a férfinemiség lappangó, passzívnak mondható jelképe. Nálunk ez a jelentése nem olyan aktív, mint például a keteknél, akik mítoszukban a gombákat az erdőben elcsenevészesedett phalloszoknak tekintik. Mindenesetre megfordított alakja – mondhatni – predesztinálta a gombát arra, hogy erotikus jelentéstartalma is legyen. Hogy ez a magyarságnál is megvan, az bizonyos. Mindenekelőtt egyes gombanevek vallanak erre – elég, ha csak a kucsmagomba meg a szömörcsög egyes népi megnevezéseire utalunk (például faszkógomba, péterfaszú gomba, cigányfaszú gomba).
Előfordul, hogy a gomba – ki nem mondottan is – a szaporaságot, termékenységet jelenti, ám erre inkább csak némely frazeológiai kapcsolatunkból következtethetünk. Például azt, hogy gomba módra, úgy érti a magyar, hogy szaporán. Ám itt a gomba akár mint phallikus – akár mint termékenységi szimbólum – csak lappangva, esetlegesen és jelszerűen érvényesül. Nálunk, magyaroknál nincs olyan tehát, hogy a gomba egyértelműen jelképe lenne valaminek – szemben például a mikofób (gombagyűlölő) szászokkal, akiknél a légyölő galóca szerencsejelkép. Rajzát az újévi jókívánságokhoz mellékelik. De így van ez a gombát igen kedvelő kínaiaknál is, akik számára a gomba a halhatatlanság, a termékenység jelképe, vagy a bantuknál, akiknél a lélek szimbóluma.

A gomba és a gombázás értékelése, funkciói

Nemcsak kultúrák különbözőségének, de történelmi korok elkülönülésének a jelei is megmutatkoznak a gomba megítélésében. Adatközlőim egyhangúlag vallják, hogy a nyolcvanas években mindjobban feljött a csillaga a gombának mint pénz nélkül is – nem jegyre, szabadon – kapható élelemnek, húspótlónak. Bár aki pénzben nem bővelkedett, annak bizony nem kis fáradságába került a gombászás, kiváltképpen ha a dolgot – a nehezebbik felét – rangján alulinak is érezte.
Romániában ma sincsenek a piacokon alkalmazott gombaszakértők. Adatközlőim szerint is előrelépést jelentene pedig, ha lennének. Főképp az élelmezési gondok miatt, a gombával foglalkozás (meg a rá is szorulás) mértéke azt jelzi, hogy nem történt eléggé gyökeres változás a népi társadalomban a nyolcvanas évekhez képest – az életszínvonal sem emelkedett.
A gombászás – ez az ősi tevékenység – annak ellenére, hogy hagyományosan a szegények foglalkozásának számít, az utóbbi időben úgymond megnemesedett, a jobb módúaknak is egyik kedvenc időtöltése lett. Megmaradt viszont archaikus jellege, a mindennapitól elütő volta, ötvözi továbbra is a játékot, a szenvedélyt és a nehéz munkát – természetközelsége, valamint gazdasági szempontból többnyire jelentéktelen volta pedig egyszerre kölcsönöz neki veszélyességet, bensőségességet, komolyságot és játékosságot.
A bombának gyakorlati hasznával összefüggő jelentései a meghatározók. Ellentétes jelentéstartalmak nemcsak sokfélesége – mérges vagy ehető, felhasználható vagy kártékony volta – miatt kapcsolódnak hozzá. A szemiózis különféleképpen alakulhat a jelértelmező kilététől függően is. Így egyesek – a pénzesebbek – szemében mindenekelőtt ínyencség, kivételes íz a jó gomba, mások – a nincstelenebbek – egy része szerint főképp pénzforrás, áru és szükség esetén táplálék. De inkább olyan, amivel megszerezhető esetleg az „igazi” táplálék. Bár többen a hússal egyenértékűnek vagy annál is ízletesebbnek tartják a gombát.
Esztétikai értékelése is az előbbi nézőpontoktól függően történik. Akik számára megélhetés kérdése is a gomba, a szépséget sem tudják a hasznosság nagyobb fokú figyelembevétele nélkül megítélni. A művészek, a meséskönyvek gombajelképét, a légyölő galócát Kőröspatakon tudtommal senki sem tartja a legszebbnek. A borsgomba (Amanita rubescens), az őzláb, a csiperke, a varas zöld galambgomba, a rókagomba számít itt szépnek.
A gomba elsősorban remény, lehetőség a jobb megélhetésre (olykor a túlélésre). Ízletessége, szaporasága és másféle haszna, esetleg szépsége is közrejátszhat abban, hogy a gombászók olykor tíz-tizenöt kilométerre is elgyalogolnak érte, még ha esetleg üres kézzel kell is visszatérniük. Szerencséjét is ki kell érdemelnie ugyebár az embernek: és ezúttal a szerencsének – mely a szabadban, a kevésbé szennyezett természetben van – kézzelfogható jelképe a gomba.
Piaci árusítása szinte kizárólag női munkának számított a magyarságnál. Megszerzése volt a nagyobb dolog. Az eladás – az már csak eladás, még ha az áhított pénzre való cserélést jelenti is. Ámde ilyenkor a szorult helyzet is kiteregettetik. A kofaság nem dicsőség nálunk. Ráadásul időigényes.
A gomba esetében kivételesen fontos, hogy a vevő bízzon az eladóban. Egyik háromszéki gombakirály (a sepsikőröspataki P. B.) mesélte, hogy őt egyszer egy asszony meg akarta győzni, hozzon neki bolondgombát, mert meg akarja mérgezni az urát. Ő azonban megtagadta, mert a jó hírnevét rontaná, folt esne gombászói becsületén, hisz őt sokan ismerik.
Egyféle összegezésként megadom, hogy általánosságban milyen funkciókat tulajdonítanak az emberek földünkön a gombáknak. A magyar nyelvterület majdnem egészén végzett terepmunkám és a szakirodalom alapján állítom, hogy az alábbiakban kiemelt funkciók – bár olykor csak részben – érvényesülnek, illetve érvényesültek a magyarság esetében:
1. étel (fűszer, ínyencség); 2. méreg: ember, illetve állat számára; 3. áru (pénzforrás); 4. nyersanyag (festék – dísz- meg használati tárgyak, tűzgyújtó, valamint játék készítéséhez); 5. (tej)oltószer; 6. díszítőmotívum; 7. jelkép: a férfinemiséget idéző (ironikus) jelként, a halhatatlanságé, a termékenységé, a léleké; 8. hallucinogén, kábító, bódító szer; 9. gyógyszer; 10. időjárásjelző; 11. tisztító, fertőtlenítő; 12. rovarirtó; 13. illatosító; 14. halászok árvízjelzője (meggyújtott taplót használnak e célra a Duna mentén, például a Tolna megyei Decsen); 15. kenőanyag; táblatörlő (Moldva, Bahána, valamint Göcsej).

A sepsikőröspataki gombakirály

Népünk – főleg a Székelyföldön, de például Beregben is – azt a személyt nevezi gombakirálynak, aki valamely helységben kitűnik mint jó gombaismerő, kiváló gombász.
A sepsikőröspataki Pakulár Bertának ragadványnevén kívül (Jukiné) melléknevévé lett, hogy a gombás. A faluban mindenki ismeri és elismeri őt ebben a minőségében. A továbbiakban hol idézve, hol parafrazálva mutatom be ennek a nemzetközi viszonylatban is jelentékeny amatőr gombásznak az életpályáját – mindenekelőtt egy 1999. október 10-i beszélgetés alapján.
1939-ben született, cigány származású, de csak a magyar nyelvet beszéli. Kétéves volt, amikor apja, aki cipőcsináló volt, meghalt (nem tudja, hol dolgozott), úgy húsz éve, a nagy aszály idején. Anyja hatvanöt évesen halt meg. Szülei sokáig Brassóban dolgoztak, a traktorgyárban. Gidófalváig gyalog mentek, onnan pedig vonattal tovább. Tizenheten voltak testvérek, de a felnőttkort csak öten élték meg. Az anya halálát követően a nagyobbik testvér, Teréz rendezte a családot.
Valamennyire tud írni és olvasni. Sepsikőröspatakon járt iskolába. Nyolcévesen kezdte az iskolát. Hat osztályt végzett, a hetediket csak félig járta ki.
Még kicsi gyermek vótam, mikó kezdtem az erdőket mászni. Másokkal együtt gombásztam, peccset, málnát, epret, szedret szedtünk. Az erdőpásztorok olcsón vették, Szentgyörgyön drágábban adtuk el. Kezdtünk felnőni, ide-oda mezei munkákra mentünk. Volt kapálás, répaszedés, pityókaszedés.
Nagyobbik testvérem rendezett, Teréz, a tavaly halt meg Keresztváron, oda ment volt férhez. A jó meséskönyvet nagyon szerettem olvasni, most egy sincs nekem, mind elvitték. Leányom nem tud olvasni, a betűköt ismeri, de nem tudja összeolvasni őköt.
Huszonöt évesen mentem csak férhez. Férjem Józsi volt, az apja volt nevezve a Hegyen Titónak, a gyermek Titoka Józsinak. Sokat másztam az erdőt, legyen mivel fenntartani a gyermekeket. Málnát, szedert, gombát szedtem főleg. Régebb több volt a vágott. Fát is kellett venni, nem csak élelmet, ruhát.
Gyermekeiről a következőket mondta:
Laci a nagyobbik fiam, nincs most megházasodva, öt gyermeke lett, egy meghalt, huszonkét éve külön van. Gáteres volt egy ideig, elbocsátották, Árkoson kőmívesként dolgozik, napszámosként.
Erzsi leányomnak a férje Isvány, ő a doktornak dolgozza a földet. lsvány az egyik fiuk, az apja nevére lett keresztelve, Mónika a leányuk, me annak a napján született.
Józsi fiam gáteres. Két gyermeke meghalt, él Csacsika, aki Csabának van beírva, az anyja nevezte így. Józsi fehérnépe ravasz. Isznak, verekednek össze, az ablakokat mind verik bé, küssebb ablaktányér kéne.
Munkának tartja a gombászást Bertiné, általában sokat kell járni a gomba után, nem ritka, hogy tíz-tizenöt kilométerre is elmennek a gombászók, mégpedig gyakran hegyen-völgyön, árkon-bokron át. Igaz, hogy sok jó helyet ismer, de ezeket meg kellett találni, s ezek nem minden évben váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, így újabbak felkutatása is szükségessé válik – helyettük, illetve mellettük. Többnyire félreesőnek tekintett területen, a mezőn ritkábban, főleg az erdőn szedik a gombát, olyan helyeken, ahol különféle valós és vélt veszélyekkel kell számolniuk.
Medvével találkoztam egysze, a Kálnoki-patakba, küjjel. A két bocsával láttam meg, rongyos vót, me vetkezett. Kiátom:
– Ügyelj, meneküljünk, me itt megöl!
Hagytam kast, gombát, s futottunk. Őzet s vaddisznyót is láttam. Vadnak mások is, akik ilyesmiket láttak, megijedtek s futottak. Nem tudok róla, hogy itt állat valakit is bántott volna.
Nem könnyű megtalálni a gombát, a legnehezebben fellelhetők közé tartoznak a kucsmagombák. Főleg, ha azok még nem vagy alig bújtak ki az avar alól. Könnyű ággal a kezükben, érzéssel és alaposan át szokták vizsgálni szakértőik a suskás helyeket. Van úgy, hogy valaki egyet sem lát meg belőlük egy bizonyos helyen, más pedig onnan akár meg is szedi vele kosarát. Még nehezebbé teheti dolgunkat, ha más akadályt is le kell küzdenünk.
Szent György-nap előtt minden hét esztendőbe királyválasztás van a kígyókná. A fiam oda ment egysze suskagombájé. Körülvették, alig menekült meg.
A kígyó fejin van afféle sárga kereszt, két csokorféle, s rajta arany van. Ha zsebkendőt dobnak rá, azt mondják, lehagyja az aranyat.
Bé ke csombolyítani zsebkendőve, s akkó leejti a fejérő az aranyat, másképp nem, ha megölik, akkó se. Mondják, van olyan kígyó is, hogy két feje van, ilyenbő lesz a sárkány; szárnya is lesz.
Amelyik kígyót hét évig nem látja meg senki, annak lesz hét feje, s az megy fe. Erre mondják, hogy viharkó lehet látni. Hallottam, egy úgy megcsapta a traktort, majd fedőlt. A cserébe nálunk látták, két méter volt legalább.
Megélhetéséről is vallott a gombakirály:
Miket dógoztam? Vótam pityókaszedni, legyen télire. Két helyre járok ide a faluba takarítani, gyomlálni, kapálni. Szoktam csinálni mikulásvesszőt. Bronzot veszünk fehérbe, sárgába, s diluántot s rügyes nyírfát. Van, amelyik a nyikorgató nyavalyával csinálja. Tavaly mind ellopták a városiak az Őrkőről. Vagy kétszáz darab ágat. A tavaly megbüntettek többet a katonaság mellett, akik ágat szedtek, nyírágat.
Télire tett el befőttet a gazdám nekem is. Nálam kevés van a szekrényben. Mindent szednek ki.
Rég nem kaptunk szociális segélyt. Tíz évet nem éltünk együtt az uramma, azé nem adják utána a nyugdíjat. Én nem kapok nyugdíjat. Legelősző a Lázár Mihályná vótam utcaseprő (Sepsiszentgyörgyön), öt évet, utána Brassóba két évet. Otthagytam, mikó férhez mentem. Akkor volt jobb világ, amikó az uram élt, jól keresett. Tejeskocsiva sokszó jártam a Vadasra gombáér. Mire a kocsi jött le, én má jól megrakódtam. Mind többen szedtek gombát a falubó. Én most má kevesebbet. Lábam fáj, rehomás. Ötvenezer lej egy inyekció. Minden hónapba ötöt kéne kapjak.
Most Magyarországra sokat nem engednek, megpecsételődtek, s most még több a gombászó. Akik eladásra szedik, mind a Hegybe valók. Egy ideje nem engedik, hogy a gombát bévigyük a városba. Pungába kiraktuk kilósba, s vittük azé. A leányomat még nem fogták e. Vót úgy, vagy húsz kilót is vitt. Régebb jártam a piacra, de mióta nem szabad s fáj a lábam, azóta csak a faluba adom el a gombát s mást is, peccset, a szív ellen használt sarognya virágját, s teának jó áfonyalapit. Mikó vót pénzem, vettem Brassóba kilóra napraforgómagot, s azt árultam otthon.
A falu gombakirályának nem jutott irigylésre méltó sors. Nagy szó az is, hogy sokra tartják gombatudományát, megbíznak benne. A házat, amelyikben lakik, a falu hegybe kapaszkodó, cigányok lakta részén, a Hegyen, férje építette. Van villanya, ez is valami, mert sokaknak nincs a szomszédságban. Öregségére is gondoskodnia kell megélhetéséről, s ebben egyre kevésbé segíti a sok járkálást meg mászást igénylő gombászás. No de azért ő mindig is Pakulár Bertiné, a gombás marad falustársai szemében. Méltán, mert nem akárhogy érti a tisztességes kenyérkeresésnek ezt a formáját. A továbbiakban ezt néhány adattal támasztom alá.
A mikofil – vagyis kiváltképp gombakedvelő – lengyeleknél a falusi lakosság középarányosan huszonnégy gombanevet ismer, a két szélső határ a nyolc és a hatvan. Nos, sepsiszéki gombakirályunk hatvannál is több gombáról tud, pontosabban hetvenet azonosít biztosan, többnyire külön néven is nevezve őket, noha az is előfordul, hogy például a júdásfülegombát jól felismeri, de nevét nem tudja. Több esetben pedig, noha pontos a név szerinti azonosítás, ez az illető faj világosan nem különül el másoktól. Így piros hátú galambgombának ismeri adatközlőnk a Russula vescát vagy a Russula emeticát, viszont a R. emetica, R. lepida és R. vesca közt nem biztos, hogy különbséget tud tenni.
A gombakirály előtti kalapemelés gyanánt alább közöljük a P. B. által ismert gombák népies és latin nevét. Figyeljük meg, hogy a faluban mások által nem ismert gombanevek mennyire szemléletesek, találóak; árulkodnak arról is, hogy kiötlőjük milyen irigylésre méltó biztonsággal és rendszerezői ügyességgel jár el.

1. Júdásfülegomba, Auricularia auriculae-judae
2–4. békagomba, Coprinus micaceus,
C. atramentarius, C. comatus
5. bikkfatopló, Fomes fomentarius
6. borsgomba, Amanita rubescens
7. borsikagomba, Russula foetens
8–10. cseperke, Agaricus campester,
A. arvensis, A. bisporus
11. csutakgomba, Armillaria mellea
12. csutaklaskagomba, Pluteus cervinus
13–15. csürkeláb, Ramaria flava,
R. botrytis, R. formosa
16–18. erdei csiperke, Agaricus augustus, A. silvicola, A. silvaticus
19. farkasrókagomba, Hydnum repandum
20–21. fehér csiperke, Amanita verna,
A. phalloides
22. fehér pettyes borsgomba, Amanita pantherina
23. fehér toplóu, Piptoporus betulinus
24. feketegomba, Craterellus cornucopioides
25. fenyőpeszterge, Tricholoma terreum
26. fődi lasa, Lepista nebularis
27. fűgomba, Marasmius oreades
28. fűzfatopló, Phellinus igniarius
29. galambhátú, Russula vesca
30. galambgomba, Russula xerampelina
31. harmatgomba, Melanoleuca subalpina
32. kék hátú (gomba), Russula cyanoxantha
33. kék peszterge, Lepista nuda
34. kenyérgomba, Lactarius volemus
35. keserű(gomba), Lactarius piperatus
36. laskagomba, Pleurotus ostreatus
37. légygomba, Amanita muscaria
38. lófaszgomba, Phallus impudicus
39–44. lóposz(ogó), Lycoperdon perlatum, L. pyriforme, Bovista plumbea, Langermannia gigantea, Calvatia utriformis
45–49. medvegomba, Boletus edulis,
B. aestivalis, B. pinicola, Suillus granulatus, S. luteus
50. őszi csikkalj, Lepista luscina
51–53. piros hátú (galambgomba), Russula emetica, R. lepida,
R. rosacea
54. piszpiric, Polyporus squamosus
55–56. rókagomba, Cantharellus cibarius, C. pallens
57. rossz suskagomba, Gyromitra esculenta
58. rossz szëkfűgomba, Inocybe fastigiata
59–60. róuzsagomba, Lactarius deliciosus, L. deterrimus
61. sárga laskagomba, Laetiporus sulphureus
62. sárguló csiperke, Agaricus xanthoderma
63–65. suskagomba, Morchella elata, Morchella esculenta, Verpa bohemica
66. szilvaalj(gomba), Entoloma clypeatum
67. szösz(i)kegomba, Lactarius torminosus
68. tavaszi csikkalj, Tricholoma georgii (Calocybe gambosa)
69. tinórgomba, Lactarius vellereus
70. tőkealjgomba, Hypholoma fasciculare
71–72. ülügomba, Lepiota procera,
L. rhacodes
73. ződ hátú (galambgomba), Russula virescens