Kovács András Ferenc

EZREDÉVI ÓDÁKOK

„Iam Fides et Pax et Honos Pudorque
priscus et neglecta redire Virtus
audet, adparetque beata pleno
Copia cornu.”

„már a Béke, Hit, Becsület, Szemérem
s elhagyott Virtus közibénk mer újra
térni, és kincses szarujával eljött
végre a Bőség.”

(Horatius: Carmen saeculare –
Bede Anna fordításában)

Porschevilág bús vengere, szómagyar!
Pártház, Erény nix – kerge fuvalkodik,
S a görcs fakóit mézbe mártott
Csőre dühös diadalra vészli.

Egy nagy be rondán púz ki a tónusán,
Zabált ipart oszt pátriatöbblet itt:
Bér, resztli, akkord így lerágat,
S rébuszokat hivatal borítja.

Kegyvert ziláltak, akta pribékjei,
Hadartan elzárt vécei hörgenek
A tépett észkorláti főknek,
S vad zabolák köpetet dagasztnak.

De virtusoknak fajlani lőtt sebit
Vártába hűl még sok hebegő fajank:
Sümölcstanász s kormányfi elmén
Hágni futó henye had dadog szöszt.

Épp rezg elalvó zengzeti lelkezet!
Zordíts, donorkám, nőjön e szervezély!
Szemlélem valkűr vartyogását
S halni rogyó tarifák szökését

Át trampli gyászon. Nem sok a sáp, ha nem
Félek – szavaz gép, feszt buta bólogat…
Csesztetve Rómát föl Budává
Kezd maratont, s fut akárki mezsgyén.

Imídzsen is szól – iszkol a célsiker,
Grimázsolókon pörsen a patt s a pöff:
Hirig bekattan, kvitt a hittan,
S titkon a diktafon újra gerjed.

Ódákokat fú szájmuzsik, ám a sárm
Thrákog, fölömleng gurgula szittyain,
Leszarmatázva sziklaport hint –
S torkon a bő szaru fürtje szörcsöng!

Gürtölve kürcöl, bódul a pépmöteg…
Gyűl, sörbe hörren, hőböre bőrglobál –
Lemarketinges hitlerolgat,
Susztereken pajeszel, pufajlik.

Ezer kihívást mázlik az agyzsiger –
Gaz arculatján pénzlene rózsaszínt.
Szkleróz az élet – elsumérol…
Óh, Babylon stabilon leomlett!