Kovács András Ferenc

BERZSENYIS, ANTIK

„Favete linguis”
(Horácz)

Nem valék barbár Helicon dicsője,
Nem babér vált meg s dithyrambi fénykör –
Glóriájával gurigázzon el más,
Műtekepályán.

Phoebus és Bacchus korosult kölökje,
Lettem antikvár, keserült zsibárus,
Könyveket nyűvő, tunya kompilátor –
Lelki kukázó.

Meghiszem, mert mán csupa verselőkkel
Rakva dőltig tán a magos poézis –
Debrecen s Pest is tele Széphalommal,
Dunsztig a Kunszttal.

Megvagyok, nem kell divatot kreálnom,
Szót facsarnom, feszt szöveget tekernem –
Lenne bár vandál s hevenyebb tudatlan
Szellemi vázam!

Medvetempómmal maradok vidéki
Virtusok, formák lecsepült cselédje –
S nem rideg csordát terelő ripők báb,
Pallagi vátesz.

Morpheus ringat, Thanatos se késhet –
Tenghetek csúfos, citerátlan árnyként
Orcusomban… Hess, siketült tanonchad,
Elmezajongás!

Jó lesz egy kis csönd, nyugizás, miegymás.
Várni bölcsebb vón’ – beledöglöm úgyis…
Orpheust bőszen darabokra tépték,
S hangja bolyong még.