HOLMI
HOLMI.org | A Holmi internetes vltozata |
  • A HOLMI postájából
  • Búcsú a HOLMI-tól
  • Figyelő
  • Fordítás
  • Interjú
  • Kotta
  • Legfrissebb
  • Levelezés
  • Napló
  • Nekrológ
  • Próza
  • Tanulmány
  • Uncategorized
  • Vers
  • Visszaemlékezés
  • Vita
  • Főoldal
  • Rendezvények, hirdetések
  • Kereső
  • Repertórium
  • PDF Archívum
  • Lexikon
  • Impresszum
  • Bejelentkezés


    Mihent az rk nyomtatsba egy egsz nemzet elt el kezdenek egymssal vetlkedni, azonnal meg indul a szp elmlkeds...

    Rába György: LIVINGSTONE ÚR, JÓ NAPOT

    Rába György

    LIVINGSTONE ÚR, JÓ NAPOT

    Sosem írták meg ezt a szövegkönyvet
    próbáltam mégis alakítani
    jellemből bonyodalmat szőtte is
    meghökkent énem majd a meghökkentő
    először földi csillagásznak álltam
    nem távcsövön nem az elérhetetlen
    fényévek rejtett titkát hajkurásztam
    a fű közt megbújt gyógytenyészetet
    vizslattam hírében kallódó édent
    sertéssel túrattam ki fűszergombát
    ízleljek földi testben égitestet
    nem számoltam tyúkemlékezetű
    éhséggel csak felejt és újra pedzi
    s hogy eszméltem zászlótlan zászlóaljba
    toborzott rücskös hang Igyi szudá
    ez az emberség akadémiája
    nekem biz ez csupa élőhalott közt
    mellemen a hármas szám ceruzával
    élmunkás se Földváron deszkaárus
    nem lettem ám eleven halhatatlan
    akik viszontláttak átszellemített
    éteri negyven kilómat csodálták
    eztán magamban szentül megfogadtam
    önkéntes világjárót domborítok
    s mert Illetékes fügét mutatott
    célomnak a szomszédban tapogattam
    hol találok hegyek völgyek között
    harmatos szoroson át a tetőre
    ott boldogan kapkodok levegőért
    és kongat a szív légiriadóra
    a tömérdek elváltozás után
    a szemlélők jelenéseimet
    már összeférhetetlennek ítélték
    s a vérdíjat egy bandára kitűzték
    hisz hogy lehetek az aki vagyok
    fölkerekedtem fehér foltjait
    föltárni jelenlétünk vadonának
    meg-megriasztott kialudt sunyi
    tűzhányók alattomos kitörése
    én fölhúzott motorú meneteltem
    az éltető víz szagát szimatolva
    s keveredtem bennszülöttek közé
    itt rádöbbentem nemzedékek óta
    rég kiégett kannibalizmusuk
    most éledezik mivel különös
    ki állandóan a távolba bámul
    nem orrot orrhoz dörzsölve köszönt
    furcsa ábrákat rajzol a homokba
    s amit abból mond tán jóslat vagy átok
    faljuk föl gégéjét máját veséjét
    így biztatták egymást a kövön alvók
    éjjel osonók nappal hortyogók
    míg valaki rám nem lelt s üdvözölt
    Ön ugye Livingstone úr jó napot

     

     

    Holmi 2005 | Tervezte a pejk
    Valid CSS! Valid HTML 4.01!