Lewis Carroll

HUMPTY DUMPTY KÖLTEMÉNYE

Télen, mikor fehér a rét,
Éneklem ezt a kedvedért…

Tavasszal, mikor zöld a lomb,
Dalom füledbe dúdolom.

Nyáron, mikor az ég dereng,
Talán megérted, mit jelent:

Ősszel, ha szél visz vert avart,
Vesd majd papírra ezt a dalt.

A kis halaknak zöld hináron
Megírtam: „Ezt és ezt kivánom.”

Elolvasták, s egy füst alatt
Feleltek is a kis halak.

A sok halacska így felelt:
„Sir, nem tudjuk megtenni, mert…”

A víz alá üzentem ismét:
„Halak, tegyétek meg, de tüstént!”

Derült a sok kis hal: „Nahát,
Uram, ne húzza föl magát!”

Intettem őket százszor óva,
De nem hallgattak ám a szóra.

Küblit ragadtam hát legott,
Alig használtat és nagyot.

Így vert a szívem: dib-dü, düb-dib.
A kúthoz vittem azt a küblit.

Aztán megszólalt valaki:
„Elaludtak a halai.”

Azt mondtam erre szó szerint:
„Hát keltse őket föl megint.”

Tisztán, elnyomva bármi neszt
Fülébe orditottam ezt.

De hetyke volt és szörnyen önhitt,
Azt mondta: „Kérem, mit dühöng itt?”

De önhitt volt és szörnyü hetyke,
„Felkeltem őket – mondta –, hogyha…”

Dugóhúzómat kapva fel
Magam mentem hozzájuk el.

És hogy be volt reteszre zárva,
Vertem az ajtót rúgkapálva.

S hogy be volt zárva riglire,
Megpróbáltam kinyitni, de…

Varró Dániel fordítása