HOLMI
HOLMI.org | A Holmi internetes vltozata |
  • A HOLMI postájából
  • Búcsú a HOLMI-tól
  • Figyelő
  • Fordítás
  • Interjú
  • Kotta
  • Legfrissebb
  • Levelezés
  • Napló
  • Nekrológ
  • Próza
  • Tanulmány
  • Uncategorized
  • Vers
  • Visszaemlékezés
  • Vita
  • Főoldal
  • Rendezvények, hirdetések
  • Kereső
  • Repertórium
  • PDF Archívum
  • Lexikon
  • Impresszum
  • Bejelentkezés


    Mihent az rk nyomtatsba egy egsz nemzet elt el kezdenek egymssal vetlkedni, azonnal meg indul a szp elmlkeds...

    Kun Árpád: PHILÉMÓN ÉS BAUKISZ

    Kun Árpád

    PHILÉMÓN ÉS BAUKISZ

    „Hogy aludtál, kedves Baukiszom?”
    „Szemembe világított a hold, és
    csíptek a szúnyogok. Tündöklő
    fény csapott ki a tisztaszobából,
    ahol a vándorok alszanak,
    s vihar járt a kemencesut körül.”
    „Ilyen hangosan horkoltam volna?”
    „E zaj nélkül olyan lennék,
    mint a tengerparti halász,
    akinek fülében örökös a hullámverés,
    a szárazföld belsejében alva
    felriad a néma csillagokra,
    s csak forgolódik azután.”
    „Így is forgolódtál.” „Forgolódtam.
    Láttalak újra a gömbakác alatt,
    s az ágak közé akadt papírsárkányt,
    amit zörgetett fölötted a szél.
    A csomagjaim a peronon voltak,
    hogy hazautazzam anyámhoz,
    a kalapdoboz egyensúlyozott legfelül.”
    „Kihajtottam utánad az állomásra,
    pedig mást szerettem.” „Gyűlöltelek,
    mégis felkapaszkodtam melléd
    a bakra. Korábban mindent
    tudtam rólad, most újra semmit.”
    „Pirkad. Szól a csalogány.” „Nem,
    ez már a pacsirta. Zörög a lánc
    a kútnál, mosakszanak a vándoraink.
    Ki kell engednünk a tyúkokat
    és megöntözni a palántákat.
    Napközben megint nagy lesz a hőség.
    Megcsinálom a cseppjeidet,
    keljünk fel, kedves Philémónom.”

     

    Holmi 2005 | Tervezte a pejk
    Valid CSS! Valid HTML 4.01!