Utassy József

VÁLÓFÉLBEN

Kapuban áll egy férfi. Párja nincs.
Holló hajával babrálgat a szél.
Tekints reá, egek ura, tekints:
tíz esztendőt öregszik most szegény.
Kapuban áll a férfi. Párja nincs.
Holló hajával babrálgat a szél.

Orrát ím ablaküveghez nyomja,
és pityeregve int a két pici.
Apjuk visszaint nekik habozva,
s e pillanatot magával viszi:
orrát ím ablaküveghez nyomja,
hüppög és sír, zokog a két pici.

Legyen átkozott még holtában is,
aki először mondta ki: enyém!
Forogjon sírjában, pörögjön, hisz
föltámadásra nincs semmi remény:
átkozott legyen még holtában is,
aki először mondta ki: enyém!

Asszony, nincs nálad némber mostohább:
förtelmes fúria vagy! Utállak.
Motyog a férfi, rágyújt, s nekivág:
nekivág a koncsorgó utcáknak.