Szakács Eszter

DUETT

1. Visszautasított ősanyaság

Mindennap másvalaki néz rám a tükörből,
és soha nem tudhatom, a tegnapi hova lett.
Mert eldöntöttem, gyermektelenül halok meg,
pusztulásra ítéltem milliónyi életet.

Most vérdíjként kell az ő életüket élnem.
Visszavonhatatlan átok: mindennap más vagyok.
Annyi arc között nem ismerhetek magamra,
belehull az ősanyagba, mely bennem kavarog.

Néhányat megőriztem mégis a tükrök mélyén,
hogy felidézhessem a lassú virradatban,
állandóan egymásba olvadó, vak arcukat,
mely egyszerre tünékeny és romolhatatlan.

2. Tükrökben bujkáló

Úgy unok a tükrökben bujkálni.
A rám kényszerített mozdulatokból elég.
Fésülködni, szemöldököt tépni,
sálat kötni, piszkálgatni pörsenést.

Nem akarok éjszakát és tiktakos szobát,
azt várni csak, hogy elém álljon reggel,
karikás szemekkel nézni vissza rá,
mert még álmaiban sem ereszt el.

Félek már tükrökben bujkálni, hol kínzó
gondolatnál több nem lehet semmi,
hol kopott aranyú keretek közt lehet
szüntelen megszűnni, megszületni.