Szabó T. Anna

EZT TEGNAP ÍRTAD

Üzenetet hagysz saját rögzítődön,
s egy perccel később visszahallgatod:
te beszélsz, nyolc-tíz városnyira innen.
Lefényképeznek, digitálisan –
nincs film, papír – elég egy pillanat:
máris ott eszed a gyümölcslevest
a kerti asztalra tett laptopon –
a képen kerti asztal, te s a laptop.
És mindez egy napon. Nyomot hagyott
a percek finom homokján a léted.
Megcsendesült az órák árapálya,
hogy időd titkosírását elolvasd.
Fölé hajolsz, mint jóstükör fölé:
magad látod – ez valamit jelent.
„A későbbi vonattal érkezem.”
Kert, házfal, asztal, képernyő, kanál.
Kitárva múltad, karnyújtásnyira.
Nem jelent semmit. Máris távolodsz –
és talpad nyomát elönti a víz.