HOLMI
HOLMI.org | A Holmi internetes vltozata |
  • A HOLMI postájából
  • Búcsú a HOLMI-tól
  • Figyelő
  • Fordítás
  • Interjú
  • Kotta
  • Legfrissebb
  • Levelezés
  • Napló
  • Nekrológ
  • Próza
  • Tanulmány
  • Uncategorized
  • Vers
  • Visszaemlékezés
  • Vita
  • Főoldal
  • Rendezvények, hirdetések
  • Kereső
  • Repertórium
  • PDF Archívum
  • Lexikon
  • Impresszum
  • Bejelentkezés


    Mihent az rk nyomtatsba egy egsz nemzet elt el kezdenek egymssal vetlkedni, azonnal meg indul a szp elmlkeds...

    Thomas Hardy: FEKETERIGÓ A HOMÁLYBAN

    Thomas Hardy

    FEKETERIGÓ A HOMÁLYBAN

    A parkerdőnél meglepett
    A fantomszürke Fagy;
    Még bámulta a roncs Telet
    Vörös szemmel a nap.
    Mint széttört lantok, a pagony
    Karcos volt és kusza,
    S ha járt is lélek az uton,
    Fázott és ment haza.

    Gyászdalt jajongott a kimúlt
    Század fölött a szél:
    Teste a táj s az elborult
    Menny a kriptafödél.
    Nedv nem fakadt, rügy nem bomolt
    A dermedt földtekén;
    Aminek szíve-lelke volt,
    Kihűlt, akárcsak én.

    Ekkor megcsendült odafönn
    A vihar rázta gally,
    S felröppent a nagy-nagy öröm
    Szárnyán egy kicsi dal.
    Borzas tollú, apró, beteg,
    Csupa-csont vén madár,
    Rigó volt, kit megihletett
    A növekvő homály.

    Hallgattak a dombok, a fák,
    S tudtam, nem mondható,
    Mért jósol boldog éjszakát
    E révült trillaszó,
    De elhittem: így fedi föl
    A rejtőző Okot,
    Az áldott Reményt, amiről
    Ő tud s én nem tudok.

    1900. december 31.

    Szabó Szilárd fordítása

     

    Holmi 2005 | Tervezte a pejk
    Valid CSS! Valid HTML 4.01!