Peer Krisztián
A KUTYÁK DALA
Otthonülők lettünk,
ott van a múltunk, ha
elunjuk magunkat –
ifjúság letudva.
Végtelen sorban a
boldogságrecepttel;
várni is jó, a sor
most már nem ereszt el.
Vagy ez lenne a jó?
Mások erre várnak? –
Életre éretten
eltéve lekvárnak.
Fékeztünk féltávon,
megtettük urunknak
további utunkra
félõsebb magunkat.
Forduljunk fal fele:
nem leszünk egyedül,
vadulgat a farkas,
legfeljebb legbelül.
