Peer Krisztián
A FARKASOK DALA
Örömünk nincs benne,
sem szabadulásunk.
Szétdúlva szédülünk,
testekkel tusázunk.
Örökös örvénylés,
szűk térben tolongunk.
Sűrűbe sodródva
tilt térdre borulnunk
a közeg. A kezek.
Jussunk el a pultig!
Otthon pokol lenne,
jobban alakult így.
Helyet könyöklünk és
rendelünk reggelig.
Nappali éjszakánk
eltűnik, eltelik.
Életkorból bírjuk,
utána a muszáj.
Óránként telített,
űrített hamutál.
