HOLMI
HOLMI.org | A Holmi internetes vltozata |
  • A HOLMI postájából
  • Búcsú a HOLMI-tól
  • Figyelő
  • Fordítás
  • Interjú
  • Kotta
  • Legfrissebb
  • Levelezés
  • Napló
  • Nekrológ
  • Próza
  • Tanulmány
  • Uncategorized
  • Vers
  • Visszaemlékezés
  • Vita
  • Főoldal
  • Rendezvények, hirdetések
  • Kereső
  • Repertórium
  • PDF Archívum
  • Lexikon
  • Impresszum
  • Bejelentkezés


    Mihent az rk nyomtatsba egy egsz nemzet elt el kezdenek egymssal vetlkedni, azonnal meg indul a szp elmlkeds...

    Fábri Péter: NINCS

    Fábri Péter

    NINCS

    Nincs mit. Nincs miért. Nincs kinek.
    De van tudás. De van hogyan.
    Ha megpiszkálom a szavak
    titokzatos lelőhelyét,
    a hangyaboly megnyílik, és
    száz hangya működésre kész,
    cipelik osztott terhüket,
    és mind konok, vak és süket.

    Nincs mit. Nincs miért. Nincs kinek.
    De vannak tájak, életek.
    Születés, halál, fájdalom,
    öröm, vannak hegyoldalak
    az üres, kéklő ég alatt,
    vannak fények, vannak színek,
    van forróság és van hideg,
    van minden, ami volt, csak a
    vers, a szavak lélegzete
    akadozik, hazug, üres:
    nincs mit. Nincs miért. Nincs kinek.

    De van hogyan. Van zenekar
    – hát a karmester mit akar?
    Van brácsa, cselló, hegedű
    – miért marad mind egyedül?
    Miért nem szólal meg a dallam,
    amely mindig van, amíg hallom,
    és elvész, ha megszólalok?

    Megvan a kottázás mikéntje,
    megvan a rajzpapír négy széle,
    a jambus és a daktilus,
    az őz és a krokodilus,
    vannak szélviharok és szellők,
    s talán kentaurok és sellők
    is vannak, csak én nem tudom,
    vannak-e még. Ezernyi nyom
    mutatja, hogy mozognak, élnek,
    de fényképeken el nem férnek,
    s tévéképernyőn láthatatlan
    mindjük, mert minden pillanatban
    másképp mozognak, és nem tudja
    elénk rajzolni őket az
    elektronpont, amelynek útja
    változatlan és ugyanaz.

    A reklámfotókon a testek,
    a gyönyörű fiatalok,
    miért üresek, s miért szebbek
    náluk bumfordi angyalok,
    kiket ügyetlen kézzel festett
    valami buta művész régen,
    ki azt sem tudta, hogy nincs Isten
    a csillaggal teliszórt égben?

    Nincs mit. Nincs miért. Nincs kinek.
    De van tudás. De van hogyan.
    Van ez a rohadt know-how,
    melyet szemétre kéne dobni.
    Van a forma, a lukas zokni,
    mit nem lehet foltozni már!
    Működik tovább az enyészet,
    és mint az ottfelejtett gépek,
    ha magam már oda se nézek,
    ő akkor is verset csinál,
    hímzett köntöst a semminek.
    Mert van tudás. Mert van hogyan.
    S nincs mit, nincs miért, nincs kinek.

     

    Holmi 2005 | Tervezte a pejk
    Valid CSS! Valid HTML 4.01!