Vallai Péter

PETRI-SZINOPSZIS

1975 ködös februárjában, a régi Vár-kollégiumban százhúsz egyetemista hallgatta Az ilyen fontos beszélgetések-et és a Mondogatnivaló-t. Utána „kötetlen” beszélgetés. Kérdések. Mi a költő szerepe? Mit mutasson a költő? Miben hisz? És egyáltalán: vers ez?
Gyuri kettős fedezékben, vodka plusz cigaretta. Krákogva bevallotta, hogy nem fogja szabályozni a Tiszát, valószínűleg nem fog huszonhat éves korában orosz dzsidával a mellében meghalni, tudományos akadémiát sem szándékozik alapítani. Nem ismeri az utat sem erre, sem arra, a pillanatot próbálja meg szavakkal, esetleg mondatokkal leírni.
Hamiskásan, hitetlenkedve somolyogtak az azóta már valószínűleg vállalat-, bank- és országvezetővé öregedett hallgatók.
2000 tavaszán az Új Rátkay Klubban Az ilyen fontos besz… után egy ötvenen felüli MOB-vezető megkérdezte: ez mi volt? Vers…? Vagy csak az én véleményem?…
1978-ban (!) egy alulinformált pécsi színházigazgató a Szinopszis után azt mondta: „Petri elvtárs, miért nem ír nekünk darabokat?” Mire Gyuri: „Előadnák?” Mire ő: „Persze! Szűkiben vagyunk!”
2000 májusában (!) üzenet jött az egyik tévétől; „Írasd alá Petrivel, hogy lemond a honoráriumáról, akkor gyorsan felvesszük és leadjuk, talán nem tűnik föl senkinek!” Gyuri akadémiaalapító gesztussal szignált – nem adták le, feltűnt valakinek.
És így tovább. Sorolhatnám, párba állíthatnám az Egy szép nap mintájára ezt a szép huszonöt évet. Amikor szerencsém volt P. Gy.-t ismerni, szeretni és interpretálni.
Azt hiszem, egyetlen versét sem mondtam úgy, ahogy ő mondta vagy mondta volna; sokat bakiztam, sokat szerkesztgettem, átértelmeztem, félreértettem.
Csendes derűvel szemlélte, hogyan próbálja ez az őszülő, kopaszodó melák beleszuszakolni magát az ő kicsi, rideg és kihűlt világába; amikor évekkel később megértettem egy-egy versét, kérdeztem, miért nem mondtad, hogy erről szól? „Így is jó.” Soha nem instruált. Jó rendező volt. Szeretett fellépni, szerepelni, játszani. Nyomait versei őrzik.
Szinopszis az, ami azóta történt; elnézést azért, ami kimaradt; amíg lehet, szeretnék létrehozni egy Jutalomjáték-ot; addig is, Cipőmre nézek, fűző benne. Nem lehet, hogy ez börtön lenne!
Szíves engedelmeddel, a leendő hullák nevében
Vallai Péter