Sajó László

ZÁRLAT

Hogy elérjek a napsütötte sávig,
hol a semmi sincs, fekete lyuk, mikor az isten ásit,
büdös van, néznek rád dülledt halottak, halszemek,
mennyei padlástérben sztentori hang: Élsz! Halsz!, te meg
lenn nyaralsz az örök világosság hűvösében,
szellő se rezg, bűvös, bűnös, bűzös éden:
a földi ólban a boldogság disznaja, bizonyos Tünde Fény, röfög még…
2000. július 16., örökvasárnap, öröklét.