Kovács András Ferenc

CSAKCSÖNDZÖNG CÁNGRÁNG-GJACÓ FÉLSZÁZ DALAI

Meglehet, úgy kezdődött, hogy Csakcsöndzöng Cángráng-gjacó tibeti költő több ízben is átutazott a Tibettel szomszédos Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen, a Takla-Makánon keresztül, föl egészen Dzsungáriáig – minekutána Csakcsöndzöng Cángráng-gjacó tibeti költő létére (természetesen) titokban és aránylag megtanult magyarul! Később a tibeti Lhászából, tehát kínai fennhatóság alól Szikkimbe disszidált, méghozzá azzal a feltett szándékkal, hogy hálából avagy ősi tiszteletadásból, mintegy leszármazotti emlékezetként, ő viszont visszafelé is végigjárja, megteszi egyik jeles felmenőjének, a tudós székely-magyar filológusnak és tibetológusnak, Kőrösi Csoma Sándornak az útját; vagyis fölkutatja a Nagy Előd gyökereit, azaz a bengáliai Dardzsilingből Kasmír, Ladak és Zanszkár érintésével a háromszéki Csomakőrösig zarándokol, sőt: még azon is túl! Tíz esztendeje (a székelység alapos fölfedezése után) érkezett hozzánk. Azóta itt ragadt, közöttünk bolyong, utazgat, jegyzetel, szóval: lelkiismeretesen végzi megfigyeléseit. Következő négysorosait a hagyományos tibeti dalformában, de (bizonyára udvariasságból) már magyarul próbálta megírni.

1

Kedvenc Kovács András Ferenc!
Én, Csakcsöndzöng Cángráng-gjacó,
Küldök dallok kút-fejembül…
Bocs! Ássa meg, ha rossz magyar!

2

Ős szép apám szint’ én Sándor,
Alexander van der Kőrös –
Szülő földje széköl Góbi,
Nagy Tibeti-Angol Szótár.

3

Telt Kovács! Te Magyar Test-Vér!
Én is Tibet – Kent sem inglis!
Kopácsolt a feledés sem
Szív üllőjén szebb jobbsorsot!

4

Én, Csakcsöndzöng Cángráng-gjacó,
Gyöttem Tibet nem temetni,
Csak dicsőzni Dzsungáriát:
Elkelt naptól enyészetig.

5

Tibetben is, midőn báj nájt,
Minden kand úr majd nem tigris:
Elhúzza az összes csíkját,
Mert ha szőr van, megbundázzák.

6

Ria, ria, Dzsungária,
Riadj riadt ujgurokkal!
Új guruk is elguruznak,
Ha kivan 4 életkerék.

7

Tibetben is 3 komfort
Körül s belül 12 fal:
Családilag szent kolostor,
Hisz a lakás gonpásodik.

8

Dzsungár dzsugák, dzsungár gondok!
Dzsungár grundon dzsugás filyuk
Adogatnak – dzsugás villik
Tánczolnak a tetemőkben…

9

Jakpásztorból lelkipásztor
Lesznek, már nem tudnak jakni:
Jaktársaik jakásszák csak,
Titkos jaktát jakosgatnak.

10

Jőnek jussos jakarnokok:
Félig yuppik, főleg yetik.
Lelkületük szürkén kattan:
Szájzár hideg jaktatáskán.

11

Nálunk körmös mancsot csattant:
Törvényt érvel örvös medve.
Tapsonc majmok taplósodnak:
Profán fásul mérges kéreg.

12

Kathmanduban templomlégcsőn
Tisztelt majmok bolházkodnak:
Erköltségről makog, recseg
Becsülepben kihűlt hulmán.

13

Sustorognak strófák, füvek,
Fönn magvas hegy sóvár farán:
Szednek sziklát sok maroknyit,
Száraz jakszar égig mered!

14

Követ tépünk, szájat, hajat:
Század halad, masérozik!
Minden remény fa: képnél hagy,
Mint Nepált az olajkutak.

15

Zangla felé, Zanszkár fölött
Lengnek erős kötélhidak:
Nem sodorták idegzetből,
Mégis feslik, mint az ember.

16

Zanglán fázós kamrapadlón
Elfeküdt Mr. de Kőrös…
Hiába tud Kandzsúr, Tandzsúr –
Kő nem tud Tibeti Nyelvtan.

17

Bodból jövök Bodfaluba:
Mind a 2 jeges, fagyos.
Bár az egyik hideg hozzám,
A másik is magas hazám.

18

Kőrös körül kikutattam
Mr. Csomát s gyökereit:
Egy csomóban fogadtak rám
Talpig népi vizeletben.

19

Három széken ünnep lettek:
Eljött közém annyi közemb!
Többen torkom köszörülték –
Gyorsan meg is koszorúztak.

20

Hej, az arak erőst kumisz,
De a széköl kömény tömény:
Ha az agyban megnyilvánul,
Az nyílván a kész nirvána!

21

Dardzsilingről danolgattunk,
Rugtunk bé boros vizektől…
Buzgott föl Csak Tiszta Forrás:
Sok kesernyés bú borékolt!

22

A Székelyföld derűs dolog:
Fatuskóba fagyott fejsze,
Dérdúr keddéj, bölcs hidegség,
Néha kicsit Bhután, Szikkim.

23

Nagy Enyeden egy szál szikh sincs,
Amritszár sem szikul-magyar!
Fogyik a szó, gyűl a szónok
Magát szinte összeszórvány.

24

Sok füstölgő szentember csak,
Mint szent mécsben avas jakvaj:
Igaz, mindent összebűz, öl,
De kenyérre lehet kenni!

25

Pesten könyv 7 meg 8 nekem,
Van ott einstand, két stand, standard:
Bediktállják s dedikállják
Egymást sűrűn kurvizálván.

26

Pestre morcos BAZ megyébül
Elmigrált sok – anyájokat,
Egymás ősét megemlítik!
Minden sarkon Baskíria.

27

Szép dolog a hagyó mányok:
Büdősöznek belé még, is…
Meg élünk a tradicián,
Mint a halak a Cangpóban.

28

Dunaparti Potalában,
Benn a Parban lamentálnak:
Mennyi láma, buddha, pancsen!
Bepörög az imamalom.

29

Gyűréseznek testülepek,
Nagyköpetek s még kisebbek:
Szókat visznek, fókuszálnak,
De nem érnek egy fél lótuszt.

30

Dunán dzsunkán hahókázván
Médiákok tanálkoznak –
Mán röhög az egész, oszt: állj!
Bejegelnek borostákat.

31

Tibetben is bármely tajdag
Tahó: titkár s főtanácsos.
Minden pancser pancsen láma –
Ám vidúlni nem tanácsos!

32

Komor vice, bérház-maszter
Lemos, tisztáz, mit fal firkál:
FASZ, LEZSIDÓK, ISTENSZERET.
Hol FREE TAXES, hol FREE TIBET.

33

Szabad pénzek, szabad szombat,
Szabad nemzet, szabad Tibet…
Ebből aztán minden kinek
Jut hab – szabad szappanyozni!

34

Egész Tibet börtöntömlöc
Kína szélin, magas priccsen:
Pártkáderek görcsös gőgje
Rideg, görbe Rongbuk-gleccser.

35

Nálunk hüllő apró gekkmó
Máris dragon, papírsárkény,
Ki pórázon sétál légben,
S maszlagon leng széljárásban.

36

Ló, elefánt, páva, kesely
Lebegnek a selyem-tankán.
Tibet körül öröm tüzel:
Lobognak a segély-tankok.

37

Tibetnek van magas Lhásza,
Ladakban már alig van Leh:
Egyre ritkább a levegő,
Lélekzet sem lehel embert.

38

A Jamdok-tó meg a Nam-tó
Habjából kihalt a nemtő:
Rajtuk jeget aszal, lékel,
Szirénáz pár nemzet-mentő.

39

Rotyog, fortyog, ha begerjed:
Okád, lövell gejzír-mezőny…
Hősi gőzzel működ a Rend:
Imahenger szent úthenger.

40

Tibetben is van sok szerzet,
Csak én nem tudok szerzeni:
Tibetben is csapok-papok,
S végin csattan a kolostor.

41

Száz szarándok törtet, csörtet:
Imafalaz, kövez csörtent…
Ha megdobnak imakővel:
Olvasd el, mert neked szánták.

42

Mondok: „Om mani padme hum.”
Mongya: „No mani bazdmeg Hume!”
Elemekre hasadt szótár,
Világ vitatkozza egymást.

43

Felénk a fehér is foltos,
Mint hópárduc bundás prémje,
Kifordítom-befordítom:
Tiszta világ koszlik, vedlik.

44

Ó, Szent Lótusz! Tégy buddhává:
Belülem is dancs rend zöngjön!
A buthaság mind hatalmas,
Hideg, tömör Kancsendzönga!

45

Bengál szélin Szkander bégnek
Sírját táblák tapétázzák –
Szikkadt emlék, szöveg takar,
Sándorunk, te megtépázott!

46

Jajj, szegény Kőrösi Csoma
Útját végig kutyagolta –
Én meg hűtlen, kivert kutya,
Feszt nyomában csomagolok.

47

Forró Déli Desszertekben
Köz beszél, s a kutya halad.
Ugatnak a karavánok,
Ügetnek a koravének.

48

Tibeti Költészet Napján
Sigace, Sepsiszent, Szárszó
Minket lóbál imazászlón –
Mások csóválják a jakfark.

49

Én, Csakcsöndzöng Cángráng-gjacó,
Csak szó szerint csángok, rángok,
De a költő nem dalai:
Dalainak nyelvrokona.

50

Kiülnék a Nyencsen-hegység,
Nézném szerte meg szét hazám,
Hogy belóg, beráng a Mennybe
Feslett, árva fellegcafrang.