Déri Balázs

NAGYON LASSAN ÉS ÜNNEPÉLYESEN

Kroó György emlékére

Ma újra a XV-ösben vagyunk, tanár úr,
a pad másik oldalán, szemben ül. Fölnéz,
megfogja a karom, és újra kérdezem:

Hogy fogadták,
hogy fogadták a hősök?
Aztán meg:
ízlik-e a mennyei cibereleves?
Hogy szólnak ott
azok a pontos szavak:
Ton, Schall, Stimme?

Szól-e a Desz-dúr,
törli-e már a bűnt?
Alkony ez vagy már derengés?

Úgy van?, úgy, tanár úr,
hogy nincs más, csak a részvét,
nincs más, csak a megváltás?