Csengery Kristóf

MINDEN, AHOGY VOLT

Ajándékaid: mindig más. Ma éppen
a fázás, újra – hosszú ideig
nem éreztem. Az óraketyegésben
kétféle súly. Egy kis pók (kint lakik

a kamrapolcon). Ajándékod: álom
és ébredés. A hűvös foglalat,
amely megtart magamban. Változáson
segít át, cérnát tű fokán, s marad

belül minden, ahogy volt. Kibotorkál
reggel az ember a másik szobába,
s ahogy nyújtózik ásítozva, szétnéz:

ajándékok mindenhol. Sárga por, száll
a fény a levegőben. Mintha várna:
asztal és szék, papír és toll. Tej és méz.