Vörös István

A HATÁROZATLANSÁG HALÁLA

Nem könnyű meghalni.
A csontok kiégő neoncsövek.
A tüdő nehéz, ecettel vagy borral
teli szivacs. A pokol
megtölti a lábat, mint
a víz. Jön fölfelé.
Nem könnyű meghalni.
A kígyóként elszabaduló
belek fölfalnák a világot,
de csak félig emésztenék.

Nem könnyű meghalni. Fekszel
egy árokparton. A bomlás
megemeli a kabátod. Megpattan
rajtad a szíj, fölötted az amúgy se
működő villanyvezeték, még föl-
jebb egy fehér kondenzcsík.

A nyitva maradt szem uralma
pár lapulevél fölött.

Nem könnyű meghalni. Eltűnik a ki,
a kivel. Utolsó pillanatban
még kipusztulnak a gorillák.
A jegygyűrűn facsemete
hajt keresztül. Nejlon-
zacskókat görget a szél.