Rába György

A MESEMONDÓ JÓINDULATÁBA

Városszélen nádon-éren
szem nem látta még színét sem
a nevét sem tudja senki
szeretteid elrekkenti
sorra-rendre fölmenőid
férfiait jótét nőit
testi-lelki jó barátod
köddé tűntette el áldott
gondoskodó kezű nénéd
nyoma sincs ha keresgélnéd
szétfútta még ifjú bátyád
ernyőt tartó pártfogását
egykor csodált bájos arcon
hegy- vízrajzi térképet von
lelked is az éléskamrát
lecsupaszítja boszorkád
száműzöttje másik térnek
volt révületed sem érted
föllépésed tetőpontját
kalandjaid csak úgy mondták
talán más élte nem is te
történeted boldog végét
mesemondó úr segítse