Asztalos András

A KÖLTŐ VÉKONY

A költő vékony.
Vékony, mert türelmetlen:
gyors az emésztése.
Ezért nem tud regényt írni.
Vékony, mert kevés a sava.
Vékony, mert nem eszik.
Nem eszik, mert annyira szerelmes
a világba és a létezésbe:
nem eszik, mert annyira hányingere
van a világtól és a létezéstől.
A költőnek sohasem nagyobb a szeme,
mint a szája, sőt szája talán
a legkisebb szerve, csak a legfontosabb
részleteket teszi szóvá.
A költőnek soha sincs pénze;
mindenét mindig drága szavakra költi.
A költő nem takarékoskodik;
neki mindegyik napja utolsó nap.
A költő őrült, mert mindent mindig
egy fehér lapra tesz fel, s mert
soha nem hisz semmiben, senkiben és
magában.
A költő vékony.