Rába György

A TÖRTÉNELEM SZÍNJÁTÉKA

Megismertem a történelmet az ember egén
tűző derengő napokat alattuk sült didergett szegény
mi lett nemzedékek naprendszereivel elenyésztek
cserepenként forgatja ki ásó az egykori büszkeséget
mutassatok nekem kétezerben császárokat
ha akad egy az is molyos múzeumi darab
hova tűnt a hozzájuk tartozó cécó hetyke pompa
szorongó kegyencek szolgasereg azt megleled talonba
hierarchiáját az alázat mindig újratermeli
írmagjukból kelnek ki új korszak főnökei
az vigasztal hogy ők nem az órajáték figurái
huszonnégy óra mulva nem fognak megint előállni
nem kezdik elölről illékony délibábéletüket
akik folytatják más játékszabályt szerkesztenek
szerepében változatlan csupán az epizodista
holnap némajátékos aki csak az ajtót kinyitja