Orbán Ottó

A DENEVÉREMBER

A denevérember öregedés
Vállamra akasztja szárnyát
Fejjel lefele lógva az űrben
Látom növekvő árnyát

Mely beborít mindent hegyet és óceánt
Kemencét és koporsót
Látom radarja zöld szemével
Anankét a sorsot

Hogy hiába minden csodás megújulás
Hiába fial a kassza
Nincs erő hogy a pusztító
Sárlavinát megakassza

S a kései gyönyör sem más mint átverés
A földi zöld az égi kék
Csak az őrző-védő testépítőktől
A párkáktól kicsalt haladék

Míg rákmenetben hátrál az élet
S tökmindegy már ki ad ki kap
És feketén izzik a fekete égen
A fekete nap