Utassy József

TÜCSI

Nadányi Zoltán emlékére

Tücsink fütyül a télre, fagyra,
ha megjövünk mi, hűtlenek.
Örül, ugrál, kezünket nyalja,
és hempereg és hempereg.

Ez a korcs kutya szinte boldog,
tán nincs is nála boldogabb!
Csókolgatja a csirkecsontot,
engem meg sírás fojtogat.

Ha szeretsz, Erzsikém, úgy szeress,
ahogyan ez a drága eb!
A vers is természetellenes,
ha nem nyílt és nem önfeledt.

Nézd a Tücsikét, faggat némán:
mikor kezdjük el esti sétánk!