Rába György

HÉTMÉRFÖLDES

Folyvást arról álmodoztam
útra küldöm csak bakancsom
port rúgdaljon sárt dagasszon
amíg otthon testem-lelkem
kísérgeti képzeletben
bakancsomat útra küldöm
csavarogjon a tág földön
ódon favázas házakon
révüljön el ámuldozzon
bő lépteit fasor lombja
dédelgető árnyék óvja
ismerjen meg gyilokleső
sikátorban múltba vesző
kalandokat lávakövek
írván talpán történetet
kövér jégen csalinkázva
nevelődjön bátrak bátra
akkor is ha hártyásodik
azt lesse csak hogy hányadik
hol aprózzon hol kaptasson
bírja ki nem anyámasszony
legénye nem vár reája
patronáló gólyalába
kenőcs faggyú nem puhítja
megifjúlni nincsen titka
ágyam előtt ha majd egyszer
megpillantom egyik reggel
kérge foszlott sarka vásott
megdagadt bokámra látok
mégis duzzadt vérerekre
mezítláb most ez a test már
a világnak hogy eredne