Ökördy Kornél

ÉVFORDULÓRA

Ez volt szerelmünk… hangtalan izgalom
sötét szobákban, téves idézetek
a Nagybetűs Élet szabályzó
könyveiből, poharak szinültig.

Sírtál, pedig már ágyba cibáltalak,
csókomra vágytál, s pénzzel etettelek;
vér és arany híján a rítus:
városi séta kifulladásig.

Ritkább közelség, néha talán harag:
számíthat ez most? – (egy nap az évbe’) nem.
Ünnepre érkeztünk, kimosdva –
régi rutin, hogy e randi jó lesz.

Holdtölte, mint akkor… nesze három év.
Holdabb vagy annál, hogy legyen ötven is.
Fizettem egy rózsát: nevess.
Csúnya virág. Kinevetsz miatta.

Ez lesz szerelmünk, állok elébe még –
más tartogasson Maeoni kürtöket…
(Ezt kurziválnom kéne, mindegy.
Berzsenyiért sohasem rajongtál.)