Utassy József

JELET HAGYTAM

 

Ó,
elmúlás,
egyetlenem,
te pamutpuha-macskaléptű,

meg-megáll gyér hajam között,
s hosszan eltűnődik a fésű:

ó,
elmúlás,
kegyetlenem,
te lasszóhurok-ölelésű!

Megköszönöm neked, hogy élhettem.
Jelet hagytam magam után, nyomot.
Éltettem az életet, éltettem!
Az én síromnak szája mosolyog.