Mesterházi Mónika

VOLNA

 

Volna Isten, nem kéne verset írni,
csak hálás, szövegtelen éneket,
ha volna, hogyha nézőpont helyett
csak látna – így is igyekszem kibírni.
Nem kell, hogy nekem legyen igazam,
igazság legyen. Csalható vagyok,
sebezhetetlen nem. Amit tudok,
pazarlás bizonygatni, céltalan,
amit magam sem. Alázat? Ez a
vákuum-sírás, ez is kinek segít?
Kimetsz a zajból? Magamból? Szakít
belőlem, rám, időt. Old, nem megold.
Legalább nem beszéd. Nem is ima.
Negatívon üres, fekete Hold.